Idejét nem tudom, mikor sikerült élőben végigkövetni az Oscar Díjkiosztó Gálát, de idén végre megengedhettem magamnak, hogy kicsit átalakítsam a másnapi órarendem, és az alvással se spóroljak. Mindjárt az elején nehézségekbe ütköztem, ugyanis nincs kábel előfizetésem - tulajdonképpen 10 éve nem nézek tévét -, és mivel egy rendkívül "okos" változtatásnak köszönhetően mostantól már nem a Duna TV közvetíti a gálát, hanem egy új kábelcsatorna, így esélyem sem volt online követni az eseményeket, legalábbis magyarul.
Mondjuk ez nem is baj, jobban szeretek mindent eredeti nyelven, főleg, ha az angol, viszont mivel az Egyesült Államok területén kívül nincs jogosultságom az ABC-t nézni, próbáltam valahogy Európára fókuszálni, de nem volt egyszerű dolgom. Mindenhol regisztrálni, fizetni kellett volna, de ez nyilván nem volt tervben egyetlen műsor kedvéért. Igaz, egyszer azért ezt eljátszottam, amikor Tatára költöztem, és akkor még nem volt egy szolgáltató sem, aki internetet biztosított volna itt az erdő közepén, viszont vészesen közeledett a 2014-es Labdarúgó VB, én pedig úgy bepánikoltam, hogy gyorsan megkötöttem egy egyéves szerződést. Hozzáteszem, megérte.
Szóval már ott tartottam, hogy feladom, és elmegyek aludni, amikor teljesen véletlenül rátaláltam a német Pro7 adóra, ami online is elérhető volt, és már a vörös-szőnyeges bevonulásokat is figyelemmel tudtam kísérni. A német nyelvtudásom még a konyhai szintet sem üti meg, de hála az égnek az interjúkat nem narrálták, ahogy magát a gálát sem, úgyhogy ezt a problémát is kipipálhattam a listámon. Lényegében csak az egyszemélyes bejelentkezések zajlottak német nyelven, azokat meg valahogy kikövetkeztettem. A tévés riporter segítségére volt egy helyi szervező, aki végig ott állt mellette, és lehalászta a fontosabb interjúalanyokat, már akit éppen sikerült abban a káoszban. Volt egy vicces jelenet, amit azóta sem bírtam megfejteni: a szervező messziről látta bevonulni Samuel L. Jacksont (Aljas nyolcas, A sebezhetetlen, Ponyvaregény, stb.) egy csinos szőkével az oldalán, akiről meggyőződéssel állította, hogy ő bizony nem más, mint Margot Robbie (Én, Tonya, A Wall Street farkasa, stb.), sőt, oda is kiáltottak neki, a hölgy pedig mosolyogva, bár kissé meglepetten visszaintegetett. Az apró bökkenő csak az, hogy a csinos szőke, Brie Larson (Bosszúállók: Végjáték, Marvel Kapitány, stb.) volt, aki azért érkezett együtt az amerikai színésszel, mert az este folyamán közösen adtak át díjat a Legjobb eredeti és adaptált forgatókönyv kategóriában. Margot Robbie a közelébe se került a színpadnak. Jó, tény, hogy van némi hasonlóság a két színésznő között, na de akkor is.
Aztán magyar idő szerint hajnali kettőkor végre elindult a 91. Oscar Gála, a "Queen" ütős, ám énekesi fronton több helyen is megkérdőjelezhető produkciójával, viszont legalább megadták a kezdő lökést, és a tempót a következő fejezetekhez, ami nem is ártott, mert lényegében ez volt az este egyetlen dinamikus előadása. Nem is tartott ki a lendület a show végéig, ami nem csoda, hiszen ami a fellépőket illeti, Jennifer Hudson, Bette Midler, majd Gillian Welch és David Rawlings duettje minden volt, csak épp szórakoztató nem. Az üdítő kivételt Lady Gaga és Bradley Cooper érzéki párosa jelentette a színpadon, de ők sem azért, mert felrázták volna a közönséget a félálomból, egyszerűen csak jól esett a szemnek és a léleknek a köztük vibráló varázslatos kémia, ami végigkísérte a dalukat.
Idén különösebb bakik, botlások és esések nélkül zajlott a díjátadás, és bár voltak meglepetések a nyertesek között, jó volt látni az őszinte reakciókat akkor is, ha a legtöbb kritikus nem értett egyet az Akadémia némely döntésével. Kifejezetten örültem Rami Malek (Bohém Rapszódia), Olivia Colman (A kedvenc), Lady Gaga (Csillag születik) és a Zöld könyv sikerének, csak Glenn Close-t sajnáltam nagyon, hiszen ez volt a hetedik Oscar jelölése, amit ezúttal sem sikerült arany szobrocskára váltania. Így jelenleg ő a legtöbbször jelölt, de egyszer sem díjazott élő színész.
Az határozottan zavart, hogy mennyire méltatlanul és tiszteletlenül bántak a díjazottakkal, akiknek esélyük sem volt befejezni köszönő beszédüket, ha csak egy másodperccel is túlfutottak a megengedett limiten. Márpedig egy mondat közepén lekeverni a hangot, a fényeket, és konkrétan leterelni az embereket a színpadról nem épp a legprofibb vagy legfinomabb megoldás, főleg nem egy olyan műsor esetében, amit a világ minden táján figyelemmel kísérnek. Ezt a feladatot egyébként egy rutinos műsorvezető csípőből elvégzi... vagyis elvégezte volna, ha lett volna műsorvezetője a 91. Oscar Gálának. Ennek hiányában viszont folyamatosan az volt az érzésem, mintha futószalagon érkeztek volna a díjátadó sztárok egymás után, aminek köszönhetően az egész műsor kissé sótlanná és személytelenné vált.
Minden negatívumot leszámítva azonban boldog vagyok, hogy végre nyugodtan fent maradhattam hajnali 5-ig, és megnézhettem a filmvilág egyik, ha nem a legjelentősebb eseményét, popcornt majszolva kényelmesen a kanapén, ahogy azt illik. Csak azt sajnálom, hogy idén nem volt magyar jelölt, akinek szoríthattunk volna, de talán majd jövőre.
