Ma délelőtt boldogan repültem ki a kapuhoz, nagy mosollyal fogadva a futárt, aki meghozta a megrendelt könyveimet. Általában regényeket szoktam vásárolni, mindenféle műfajban és témában, de ezúttal a friss és ropogós pályámra koncentrálva olyan kiadványokat szereztem be, melyek segítenek építgetni a jövőmet, vagy hogy stílszerű legyek, támogatnak az ösvénytaposásban. Meglátjuk, ez az út most hová vezet engem...
Amióta az eszemet tudom, vagy legalábbis amióta csak megtanultam olvasni, azóta bújom a könyveket. Emlékszem, egészen kicsi voltam még, talán 7-8 éves, amikor azt játszottam, hogy az összes plüss állatkámat sorba rendeztem, mintha ők lennének a közönségem, és hangosan felolvastam nekik, eljátszva a különböző karaktereket, szereplőket, vagy épp előadást tartottam nyilvánvalóan különféle kulcsfontosságú témákban. Anyukám azt mesélte, nekem ez volt a kedvenc elfoglaltságom. Aztán idővel, az iskolában sem okozott gondot a kötelező olvasmányok kivégzése, és talán ezek után az sem meglepő, hogy az ajánlottakat is bevállaltam, ha volt rá elég időm. Milyen fura, hogy ha jobban odafigyelünk, már gyerekkorban pontosan látni lehet, mifélék leszünk, és melyek azok a készségek, képességek, amikből profitálhatunk a későbbiekben.
